Az ötlet:
Kell egy ötlet, mindig kell egy ötlet, hiszen mint tudjuk, minden elért eredmény egy ötlettel kezdődött.
A mi esetünkben ez a következőképpen történt: egy szép februári napon Balázs egyszer csak egy hirtelen ötlettől vezérelve feltette a nagy kérdést – Ne menjünk májusban az Ultrabalatonra? – És hangzott a válasz rögtön, nélkülözve minden józan észt, és a megfontolás legapróbb szikráját: - Dehogynem, menjünk! – Ennyi volt, megyünk, ez el van döntve, hiszen számunkra nincsenek korlátok :)
Így kezdődött az All You Can Move balatoni kihívása.
(Ezt követte cirka 2 hónap mély hallgatás :) )

A csapat:
Azt tehát már tudtuk, hogy megyünk, és körbefutjuk a Balatont. Azt is tudtuk, hogy a Balaton nem kicsi, ellenben elég nagy, ezért nem is volt kérdés, hogy a versenykiírásban megengedett legnagyobb létszámú csapatot fogjuk összeállítani, ami 10 fő. Rendben, akkor kell 10 fő.
Aki ismer minket, az tudhatja, mi egy sportos kis csapat vagyunk, viszont nem mindenki az a kimondott „futó típus”, hát van ilyen. Ennek ellenére házon belül 8 főt tudtunk csatasorba állítani, és még 2 idegen légióst hívtunk segítségül, így lettünk 10-en, így alakult ki (azért megjegyzem nem rögtön, több hetes szervezkedés, utolsó percben lemondás – de hát ettől volt izgi - után) a hős All You Can Move Ultrabalaton Racing Team.
És a végső felállás: Zsuzsi, Balázs, Tomi, Csanád, Évi, Eszter, Dobi, Zsolt, András, Enikő
2 biciklis kísérőnk: Csaba, Gábor

Közeledik a verseny:
A nevezést követő pár hétben, hónapban még talán fel sem fogtuk, mire készülünk (vagy épp nem készülünk :) ), de ahogy közeledett a kihívás, már egyre jobban éreztük azt a hangulatot, ami az egyik, szintén az Ultrabalatonon induló csapat nevéhez is szolgáltathatta az inspirációt, vagyis, hogy „a nevezéskor még jó ötletnek tűnt”. Nos igen, akkor még határozottan jobb ötletnek tűnt. Talán maga a verseny hete volt az, amikor már szinte mindannyian ezzel keltünk, és ezzel feküdtünk, mondhatni, mi leginkább agyban készültünk nagyon. :) Az utolsó két napban már minden a verseny körül forgott, elmentünk a rajtcsomagokért, megérkeztek a logózott csapatkabátok, és szüntelenül , fáradhatatlanul szakaszbeosztásokat gyártottunk, rendeztünk, cseréltünk, váltópontokhoz transzfert szerveztünk, kiborultunk, bepánikoltunk, aztán megnyugodtunk, aztán röhögtünk, aztán ezt így elölről még jó párszor. Aztán csak összeállt minden.

A versenyhétvége:
A mi rajtunk szombaton 12.35-re volt kiírva, ezért mindenki aznap ment le a Balcsira. Aligáról indult a buli, utólag teljesen hihetetlen és felfoghatatlan, de a csapat összes tagja odaért időben a rajthoz, elkészültek a csapatfotók a rajtvonalnál, és elkezdődött! Balász futotta az első szakaszt, a csapat többi tagjának uzsgyi a kocsiba be, irány az első váltópont.

A verseny:
Maga a verseny óriási kaland, élmény (különösen így jó pár nap távlatából) volt mindenkinek. Amíg pörögtek a szakaszok, gyűrte a kilométereket az aktuális futó és a biciklis kísérője, addig a csapat követte őket rendületlenül, egy-egy nagyobb szakasz között kicsaptuk a kempingszékeket a betonra, elő a rántott húsos szendvics, és töltődtünk a következő etapra. Minden egyes futónk hihetetlen teljesítményt nyújtott, csak úgy szárnyalt az All You Can Move Racing Team, mindegy volt, hogy tűző napon, vagy meredek emelkedőn kellett futni, mi csak faltuk a kilométereket. Mondanám azt is, hogy fáradhatatlanul nyomtuk végig a napot, de egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy ilyet leírjak. Elfáradtunk, igenis nagyon elfáradtunk, hiszen estére már szinte mindenki túl volt egy távon, de volt aki 2, 3 távon is, és amikor épp nem futott, akkor vezette át az egyik kocsit A-ból B-be, vagy 2 keréken kísérte, és megnyugtató jelenlétével támogatta, bíztatta a futót, tartotta benne a lelket. Éjszakára már mindenkinek lógott a nyelve rendesen, mindenkinél beköszönt az a bizonyos holtpont, de szerencsére a kiborulás nem egyszerre kapott el minket, szóval ha valaki éppen valami csoda folytán erőre kapott, akkor át tudta lendíteni a holtponton azt, aki épp leeresztett. Igazi csapatjáték volt ez, mindenki figyelt a másikra, együtt élt a társaság, máshogy nem is ment volna, ez nem vitás! Végig küzdöttük az éjszakát, aztán jött a reggel, és jött az eső… Köszi, csak hogy tényleg ne legyen könnyű… De akkor már mindegy volt, jöhetett volna cunami is, mi már megcsináljuk, csak azért is!!!
Reggel 9.26-kor ért be az célba az utolsó futó, az utolsó métereket már együtt tette meg a csapat összes tagja, miközben büszkén és önfeledten üvöltöttük: All You Can Mooooove!!

És akkor a számok:

Rangsor: 131

Csapat: AllYouCanMoveRacing Team

Összidő:21:00:16

Érkezés: Club Aliga 220.9 km [100%]

05-31 09:26

Tempó: 05:42 p/km

Ezek puszta számok, de ami mögötte van, az 10 ember emberfeletti teljesítménye, hiszen magához képest mindenki kihozta magából a maximumot!!

Ultra Tomi összesen 61,5!!!!kilométert futott, hihetetlen akaraterejével és teljesítményével végig húzta előre a bandát! Mindenkinél volt az a pont, hogy azt érezte, fusson akinek 2 anyja van, aztán ránéztünk Tomira, aki konkrétan még az 50. kilométer után is rezzenéstelen arccal készült agyban a következő távra, mi meg csendben elszégyelltük magunkat, és futottunk tovább :)

A 2 idegen légiósunk, tiszteletbeli AYCM tagok, András és Zsolt, akiknek ezúton is köszönjük, hogy ott voltak velünk, ezek a srácok ugyanis olyan tempót diktáltak végig, hogy alig győzött a kísérő konvoj átérni egyik váltópontról a másikra, amikor ők futottak. András 36,9 kilométert, Zsolt 22,7 kilométert teljesített velünk, értünk!

Balázs nem csak értelmi szerzője volt az eseménynek, szóval nem csak kitalálta, hogy menjünk, hanem súlyos kilométereket vállalt be, mondhatni Főnökhöz méltóan jó példával járt (vagyis futott:)) elől, sőt annál azért talán egy kicsit több is, mivel a végére azért az ő lábában is összeszaladt 27,3 kilométer.

Zsuzsi úgy indult, hogy nem is futhat, mert még korábban síelés közben komolyan megsérült a térde, az orvos eltiltotta a futástól, ennek ellenére ragaszkodott hozzá, hogy ő is fut a csapattal, így bevállalt 7,3kilómétert, majd megmentette a csapat becsületét, és egy nem tervezett 7-est is lenyomott, hajnalban, esőben, így összesen 14,3 kilométert futott!

Csanád az, aki a gyerekkori futóemlékeire építette a felkészülését, mondván „anno sokat futottam, a testem úgyis emlékszik majd, akkor most sem lehet gáz” :) És nem is volt gáz, ugyanis a mi Mocónk játszi könnyedséggel, rendszeresen futókat megszégyenítő tempóban lefutotta 2 szakaszban a 9.3 kilométert!

Évi, aki talán a legjobban izgult a verseny előtt, pedig a lányok közül ő volt az egyetlen, aki háromszor is összeszedte magát, és 3 szakaszt is lefutott, így összesen 12,9 kilométert teljesített.

Eszti, a rá egyébként is jellemző túláradó lendülettel és lelkesedéssel 11,1 kilométert futott, de azt azért tudni kell, hogy neki olyan kis szurkolója volt, mint senkinek, Cucu, a máltai selyemkutya személyében. Cucu egyébként nagyon kemény volt, végig izgulta az egész Ultrabalatont, bár kívülről úgy tűnt, halálosan unja, óránként felvette a döglött kutya pózt valakinek az ölében, de mi azért tudtuk, hogy ez csak a látszat volt, mert Cucu igenis izgul, csak ő így vezeti le a stresszt :)

D. Eszti alig csöppent bele az irodánk életébe, máris szembesült vele, hogy itt bizony futni kell:) Utólag ugyan már nem tudjuk, azért vállalta-e be a 9 kilométert, mert próbaidő alatt nem mert nemet mondani, mindenesetre szerencsénk volt, hogy épp most csatlakozott a csapatunkhoz, mert ő is fantasztikusan futott!

Enci 16,3 kilométerrel járult hozzá a csapat teljesítményéhez.

És végezetül, de nem utolsósorban, talán a két legfontosabb résztvevője, mondhatni kulcsemberei a csapatnak, a biciklis kísérők, Csaba és Gábor. Azt tudni kell, hogy 10-ből kb 8-an úgy indultunk, hogy nem szeretnénk biciklis kíséretet, na azt hiszem utólag mind a nyolcan összetesszük a két kezünket, hogy nem kellett egyedül és magányosan róni a kilómétereket. Csaba és Gábor együtt éltek a futókkal, szavak nélkül is (mert ugye nehéz beszélgetni a futóval, ha az éppen hiperventillál:) ) mindig éreztük a támogató jelenlétüket, ahogy mondani szokás: Nélkülük ez a hétvége, és ez a teljesítmény nem jöhetett volna létre!!”

Így történt tehát, hogy az All You Can Move Racing Team 2015 május 31-én teljesítette élete első Ultrabalatonját!

Az egyes szakaszokról a részletes beszámolót fogadjátok szeretettel maguktól a futóktól és biciklis kísérőiktől: