A 14. kerület csendes, nyugis részén található Crossfit B’Bros terem volt a második állomásunk. Első pozitív tapasztalatunk az edzőteremmel kapcsolatban a hatalmas és tágas parkoló, manapság ezt már nagyon kell értékelni. Az épület kívülről bennem személy szerint olyan érzést keltett, mint egy régi művház, de borzasztóan kreatív külsőt varázsoltak neki, így már első látásra volt egy kellemes aurája. Ezt már csak fokozta a belső tér kialakítása, egy nagy előtéren – szintén művház feeling –, majd farostlemezekkel borított folyosón sétáltunk keresztül, mire eljutottunk magához a giganagy terem ajtajához. Ott szinte egy másik világ tárult elénk. Maga a „küzdőtér” egyetlen hatalmas légtér, tele a legprofibb eszközökkel. Mivel borzasztóan nagy a terem, ezért elvész benne a sok eszköz, de ha jobban körbe nézel, realizálódik benned, hogy itt azért minden van, aminek csak lennie kell.
Ámde még mielőtt bevettük volna magunkat a terembe, gyorsan elszaladtunk átöltözni, és hát az öltözőben ért a második sokk (az első akkor, amikor megláttam milyen hatalmas a terem), mivel crossteremhez képest szürreálisan igényes és „dizájnos” öltöző fogadott. (Én például teljesen beleszerettem a bádog mosdókagylóba :))
A teremben este 7-re kb 100 fok volt (ami nem meglepő, ha kint már napok óta 200 fok van), de ez azért adott egy kezdő hangulatot, attól mindenesetre nem nagyon kellett tartani, hogy nem melegszünk be rendesen. Egy gyors közös bemelegítés után az elszánt egybegyűltek két csoportra váltak, egy kezdő, és egy haladó csoportra. Tomi ment persze a haladókhoz, nem is bántam, legalább kigyilkolja magát rendesen, én meg nem érzem olyan végtelenül fogyatékosnak magam mellette. :)
A mi kis kezdő csoportunkban 6-an voltunk, és természetesen egészen biztos vagyok benne, hogy a mi kaptuk a jobb edzőt. :) No de komolyra fordítva a szót, kezdő csoport ide vagy oda, egyáltalán nem voltunk kímélve szerintem, annyi volt az alapvető különbség, hogy nekünk inkább állóképesség gyilkos feladataink voltak, és mi nem dobáltuk ész nélkül a fejünk fölé a súlyemelő rudat. Még jó. Az edző szuper figyelmes és segítőkész volt, a gyakorlatokat mindig részletesen elmutogatta, és állandóan javított mindenkit, aki nem szabályosan csinált valamit.
Használtunk kettlebellt vállról nyomáshoz, kitörésekhez, aztán volt időre teljesítős „kihívásunk” négyütemű fekvő+húzódzkodás kombóval, aztán a végén fiú és lány csapatba verődve volt szántolás súly nélkül, aztán súllyal (a személyes kedvencem :)). Természetesen a végére patakokban szakadt, ömlött rólam a víz, de mint említettem, kvázi szaunában edzettünk (mondjuk ez engem személy szerint kicsit sem zavart, sőt, lány lévén kifejezetten örültem az izzadás áldásos méregtelenítő és egyéb kedvező hatásainak). Az edzés végén természetesen itt is jó alaposan lenyújtottunk, ezt itt sem veszik félvállról, majd zárásképpen az elmaradhatatlan össznépi pacsi.
Az edzés ideje alatt egyébként nagyon sokan voltunk a teremben (vagy nevezzük inkább hangárnak, vagy csarnoknak), volt ugyebár a kezdő és a haladó csoport, de voltak, akik még az előző óráról ragadtak benne egy kihívásban, ám egyáltalán nem volt zavaró a „tömeg”, hiszen volt hely bőven mindenkinek, senki nem zavart senkit! Sőt, mint a kezdő csoportban „szerencsétlenkedő”, semmivel nem éreztem magam kevesebbnek azoktól, akik szemlátomást nem tegnap óta űzik ezt sportot. Ez azért nagyon fontos, mert ez már a második olyan crossfit terem, ahol rácáfolnak arra a sztereotípiára, miszerint a crossfittesek valamiféle magasabb rendű, kiválasztottakból álló szektának hiszik magukat, és lenézik azokat, akik nem képesek hasonló emberfeletti sportteljesítmény produkálására, mint ők. A francokat! Itt aztán senki nem néz ki senkit, sőt, szerintem kifejezetten elismerően és bátorítóan állnak azokhoz a „kezdőkhöz”, akik belevágnak ebbe a kicsit sem könnyű, de annál szebb sportba, és lemennek közéjük edzeni.
Nagyon jó edzés volt, jó edzőkkel, jó csapattal, köszönjük B'Bros!
A cikk folytatását itt olvashatjátok!
