Nehéz helyzetben vagyok. Attól tartok az a vád ér, hogy fizetett PR cikkeket írunk azokról a crossfit termekről, amiket kipróbálunk, és ezért van az, hogy agyba-főbe dicsérjük őket, pedig erről szó sincs! Az igazság az, hogy a tesztkörutunk során egyik pozitív csalódás a másik után ér minket, engem. Megfordultam már egy-két sportlétesítményben rövidke életem során, de akkora odafigyelést, és szakmaiságot, mint az utóbbi 3 crossfit teremben, amiket most kipróbáltunk, nem nagyon tapasztaltam korábban! És tessék, most is, itt a Tesseract, ami megint ráhívott a többire is!

Egy szerdai, késő délutáni edzésre mentünk hozzájuk, kicsit nehezen találtunk oda, és a parkolással is szerencsétlenkedtünk egy sort, mert nem lehet közvetlen beállni a terem elé, de aztán csak beestünk, még éppen időben. A legelső gondolatom az volt, miután beléptünk, hogy ez is egy hodály. A második gondolatom, miután röpke pillantást vetettem a többiekre, hogy itt is mindenki titánból van. A harmadik pedig az, hogy mégis kifejezetten jó hangulata van a helynek, és szívesen látnak. Ismét egy hely tehát, ahol „outsider” létünkre meglepően kedvesen és segítőkészen fogadtak minket.

A terem szintén tökéletesen felszerelt, a legprofesszionálisabb márka mindenből, hatalmas tágas tér, tiszta, rendezett környezet.

Mint kiderült, haladó órára sikerült becsekkolnunk, pontosabban „sima” órára, amire a törzsvendégek járnak, vagyis akik (finoman szólva) láthatóan nem ma kezdték, de még csak nem is tegnap. Szerencsére az edző már az elején megnyugtatott minket, hogy ránk külön feladatok várnak, velünk az alapoktól fognak kezdeni mindent. Én meg ettől tényleg meg is nyugodtam, egészen kínos lett volna a szemmel láthatóan versenyző lányok mellett látványosan belehalni egy női fekvőtámaszba.

A közös bemelegítés során végig vettük az összes állatot. :) Volt tigris-, medve-, pók-, rákjárás, gorilla ugrás, az ált.sulis tesi órák hangulata lett rajtam úrrá. Aztán további mobilizációs gyakorlatok következtek, én igazából ezt a bemelegítést éreztem a legalaposabbnak és a leghatékonyabbnak eddig az összes közül. Természetesen (mert ez mostanra már szerencsére természetessé vált) már a bemelegítés során végig figyelték minden mozdulatunkat, és a legapróbb hiba esetén jöttek, javítottak, ha kellett. Érezhető, és megnyugtató volt az edző felkészültsége és profizmusa már a legelején.

Miután túl voltunk azon a bemelegítésen, ami szerintem sok helyen egy komplett laza átmozgató edzésnek is simán elment volna, és miután tökéletesen elfáradtunk, na utána kezdődött az óra. Összesen nagyjából 15-en lehettek az edzésen, plusz mi ketten Tomival. Egy edző volt, aki az egész csoportot végig tökéletes kontroll alatt tartotta. A többiek súllyal, rúddal kezdtek gyakorolni, az edző pedig, miután kiosztotta nekik a feladatot, velünk kezdett foglalkozni. Először kettlebell-el gyakoroltuk a legalapvetőbb mozdulatokat, amikre tulajdonképpen az egész mozgásforma épül, ami az egésznek az alapja. Nekem például nagyon tetszett, hogy ugyan megkérdezték az óra elején, van-e valamiféle crossfites sportmúltunk, de ha azt feleltük volna, hogy évek óta edzünk, és halál profik vagyunk, akkor is odaállítottak volna minket a kettlebellek mellé, hogy először átvegyük az alapokat, megnézzék a technikánkat, meg úgy összességében felmérjék az állapotunkat. Ez talán másnak nem tűnhet fontosnak, de nekem itt ez volt az a pont, ahol az összes crossfittel kapcsolatos sztereotípia a porba hullott. Ezt a sportágat tudniillik leggyakrabban a következő támadások érik:

1. a crossfit egy összetett edzésforma, ami számtalan különböző mozgáskombinációt igényel, a gyakorlatok egész sorát tartalmazza, amit az esetek többségében csoportosan végeznek, így a gyakorlatok helyes kivitelezése feletti kontroll tökéletesen megszűnik, így a helyes testtartás garantáltan nem valósul meg;
2. a crossfitterek zárt világban élnek;
3. a crossfitterek azt hiszik, hogy ők minden sportág felett állnak, hogy ők különlegesek, hogy semelyik másik sportág nem képes még csak a közelébe sem menni annak a terhelésnek és teljesítménynek, mint amit ők végeznek, és ennek a feltevésüknek megfelelően méretezik az arcberendezésüket is.

Tulajdonképpen az egész terem tesztet azért kezdtük el, hogy kiderítsük, ez tényleg így van-e, és ez a harmadik terem, ami tökéletesen rácáfol ezekre a vádakra, mégpedig így:

1. Igen, valóban rendkívül összetett edzésforma, rengeteg odafigyelést és gyakorlást igényel, DE ebben a teremben (is) rendelkezz bármilyen korábbi edzésmúlttal, egészen az alapoktól kezdik veled az edzést, minden mozdulatodat figyelik és javítják, majd nyomon kísérik és dokumentálják a fejlődésedet, az edzéseidet a korábbi edzéseken rögzített teljesítményedhez igazítják, így nem fogod olyan extrém terhelésnek kitenni a tested, amit előtte ne alapoztál volna meg, és így a minimálisra csökkented a sérülés lehetőségét is.
2. Szerintem nem zárt világban élnek, hanem egy irigylésre méltó, szinte már baráti közösséget építenek ki, a közös küzdés, fejlődés, tanulás élménye igazi összetartozó csapattá kovácsolja őket, DE ebbe a csapatba szívesen látják, segítik és barátságosan fogadják az újonnan érkezőket.
3. Nem gondolom, hogy minden sportág felett állnának, de azok alapján, amit eddig láttam az edzéseken, tény és való, hogy hihetetlen sportteljesítményre képesek, amire igazából méltán lehetnek büszkék is (a helyükben én is az lennék), DE ennek ellenére engem például sehol nem néztek le azért, mert nem voltam képes csak fele – vagy még annyi se – súllyal csinálni a gyakorlatot, mint ők, sehol nem éreztem magam kevesebbnek attól, hogy a feladatok többségének csak a könnyített verzióját csináltam.

De kanyarodjunk vissza az edzésre! Először tehát az alap mozdulatokat vettük át, majd bekapcsolódtunk a többiek feladatába. Amihez inkább erő kellett, mint technika, azt már én is csinálhattam, annyi finomítással, hogy nekem kevesebb volt az ismétlésszám. Ami technikásabb volt, azt én kiválthattam egy másik gyakorlattal. Ezeket a feladatokat követte az edzést lezáró wod, 9 perc alatt a következő:

15 guggolás

90 áthajtás ugrókötéllel (ha duplázol, akkor csak 30)

15 guggolásból fej fölé emelés tárcsával

mindezt 3x.

Nekünk itt annyi volt a könnyítés, hogy a guggolást nem rúddal, súllyal csináltuk, hanem ezt is szintén kettlebellel, de itt véget is ért a gyereknap. Természetesen hősiesen és becsületesen végig csináltuk, sőt szerintem egész jó idővel be is fejeztük. Ez a rész volt a kedvencem :)

Miután vége lett a 9 percnek, és mindenki összeszedte magát, mind az edző, mind a többiek odajöttek hozzánk pacsizni. Itt is. Szerintetek egy zárt, önmagukat valamiféle kiválasztottnak képzelő közösség tagjai ugyanígy viselkednének…? Csak úgy kérdem :) Mert szerintem nem. Hát erről is ennyit.

Ismét egy nagyon jó edzésen volt szerencsénk részt venni, köszönjük!

A cikk második részét itt olvashatjátok!