Vigyázz, kész, Ultrabalaton 2016

2016. május 13. - AYCM SportPass

A május 28-án Balatonaligáról elrajtoló Ultrabalaton nem csak a futókról, hanem a kísérőkről is szól. Nem is csoda, 220km nem kis táv, még úgy sem, hogy csapatonként 12 fő teljesíti. Különösen az éjszakai szakaszokon jön jól a csapattársak támogatása, hiszen könnyen előfordulhat, hogy felbukunk egy sünbe, esetleg találkozunk egy rókával… Neczpál Gábort, az AYCM csapatának jobb kezét és kísérőjét kérdeztük az Ultrabalatonról.

img_2433.JPG

Neczpál Gábor (a képen táncol) / AYCM vezető informatikusa

Egy szóval az Ultrabalaton?

Kitartás

Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy idén újra indulunk? Őszintén! :)

Nagyon örültem neki. Nem csak jó buli volt, hanem össze is rázta a gárdát tavaly ez az esemény. Ahogyan én láttam, az első 1/3-ig még mindenki kereste a helyét, de utána már minden ment magától. Nem volt elhúzódás a feladatok elöl. Mindenki segítette a másikat, és főleg az éppen futó embert.

Hogyan készülsz? Őszintén! :)

Tavaly is kísérő voltam. Jól kialszom magam, mert legutóbb egy percet sem sikerült aludnom a verseny alatt.

img_3353.jpg

A legjobb pillanat?

Kísérőként érdekes volt látni, hogy mindenki máshogyan fut.

  • voltak gazellák, elszántan futók
  • volt, aki megkért, hogy csak kísérjem. Ne beszéljek, ne szóljak hozzá.
  • volt, akinek sztorizgatni, mesélni kellett, hogy jobban menjen a futás

Az egyik szakaszon volt egy érdekes pillanat. Egy róka futott ki egy utcából. Annyira meglepődött, ledöbbent az éjszakában szaladgáló emberek látványától, hogy kis időre lefagyott. Majd mikor felfogta a dolgot, fejvesztve bemenekült a bokrok közé.

Megdöbbentő volt látni azokat, akik egyedül futották végig a távot. Többen a vége felé már a saját teljesítőképességük határán, teljesen szétesett mozgással gyakorlatilag „vonszolták” magukat. Minden tiszteletem ezeké az embereké!

img_4383.JPG

És a legrosszabb?

Tavaly, estefelé a jó nagy szél utána megspékelve még egy kis esővel is.

Motiváció?

Az tavalyin is kísérő voltam. A bevált dolgokon nem kell változtatni! :) Mindig is utáltam „csak” futni. Nekem kellett hozzá valamilyen sporteszköz, amit kergetni lehet. :) Ha az van, akkor kifutom a lelkem. Annak idején amikor (20+ évig) fociztam, mindig utáltam a tavaszi alapozást. Egy-egy edzésen 10, 20, 30 km futás. brrr…

ub2_1.jpg

Vigyázz, kész, Ultrabalaton 2016

Dobrosi Eszter, az AYCM key account managere a Gellért-hegyen készül az idei Ultrabalaton badacsonyi szakaszaira. A 220 km-es futóverseny Csopaki szakaszát az ALL YOU CAN MOVE (AYCM) támogatja, és mivel a versenyen, az összetartás szellemében rengeteg vállalat csapatként képviselteti magát, az AYCM idén is kötelességének érezte az indulást, hiszen a munkavállalók mozgásáért dolgozik idestova 17 éve. Esztinek tavaly jutott hideg, meleg, eső, ezért az M1 időjósaihoz fordult protekcióért, hátha.

12966446_10209405241592603_1162300300_n.jpg

Dobrosi Eszter / key account manager

Egy szóval az Ultrabalaton?

Ha azt mondom, hogy egyfajta „kolléga teszt”? :)

Végül is, amikor nem futsz,  gyakorlatilag több mint 24 órát töltesz egy autóban a kollégáiddal.
Feszített tempóban haladunk váltópontról váltópontra, mindenki izgul egy kicsit, aludni nem sokat tudsz. Én tavaly összesen nem aludtam fél órát.
Nappal megsültünk a melegben, éjjel pedig baromi hideg volt. Ilyen körülmények között mindenki kikerül a komfortzónájából és nem a megszokott púderillatú kolléga néz vissza a kocsi másik sarkából.
De pont ettől izgalmas az egész. A közös cél érdekében mindenki koncentrál, és ez nagyon összehozza a csapatot, a nehézségek ellenére is.

ub2.jpg

Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy idén újra indulunk? Őszintén! :)

Idén már nem ijedtem meg, mert tavaly alkalmam nyílt megtapasztalni az Ultrabalaton ízét. Természetes volt, hogy megyünk és az is, hogy indulok. Sőt, többet is vállaltam, mint az előző évben.
De persze nem hagyom itthon a biciklimet sem, mert amikor nem futok, tekerni a legjobb buli. Mivel nem először megyünk, már sokkal pozitívabb élményként gondolok rá, nincs az a görcsös félelem,
mint egy éve, hogy teljesíteni kell. Tudom, hogy ott leszünk, együtt megcsináljuk és nagyon jó lesz!

Hogyan készülsz? Őszintén! :)

Hangulatfüggő, hogy reggel vagy este, de általában a Gellért-hegynek veszem az irányt. Felfutok a Szabadság-szoborhoz, (köszönök a mókusoknak a parkban) és a kis utcákon hazaszaladok.
Néha olyan is előfordul, hogy amikor leérek a hegyről, még kedvem támad egy kis ráadásra.   Amellett, hogy a Gellért-hegy közel van,
alkalmas a szintkülönbségekre való felkészülésben és persze a panoráma látványa nagyon feltölt. Ez a legjobb napindítás vagy végszó.

img_4414.JPG

A legjobb pillanat?

Nehéz kiemelni „A” legjobb pillanatot, mert az egész program egy adrenalin bomba, de talán a közös befutást említeném. A tavalyi Ultrabalaton előtt nem sokkal kerültem be az AYCM csapatába és azt hiszem, ez volt az első közös teljesítményünk, amit a célba érés koronázott meg.

A futáson kívül egyébként biztos, hogy az üresjáratokban idén is sokat fogok kísérni. Tavaly Badacsony környékén gyönyörű látvány fogadott miközben legurultam a hegyről, majd később, amikor ránk esteledett, kimondottan hasznosnak éreztem magam,
mert úgymond kivilágíthattam az éppen futó csapattársakat. Tavaly az éjszakai futásom előtt 5 perccel felébredni nagyon rossz volt, úgyhogy idén inkább bemelegítek egy jó kis tekeréssel.

img_4405.JPG

És a legrosszabb? 

Visszagondolva a legrosszabb is megszépült, de a legkellemetlenebb az volt, hogy éjszaka és hajnalban is esett az eső, amikor futottam. Ráadásul a nappali perzselő napsütéshez képest éjjel kimondottan hideg volt.
Én meg nem arról vagyok híres, hogy ezt szeretném…

Ha már támogatjuk az időjárás jelentést az M1-en, valaki elintézhetné, hogy idén jó idő legyen. :)

Motiváció?

Jön a strandszezon… Igen, azt hiszem, ez elég erősen motivál. :)
De persze szeretnék jobb lenni a tavalyi önmagamnál, és ha már említést tesztek rólam, akkor szeretném kiemelni, hogy világbéke (!), és az Ultrabalatonos póló is nagyon tetszik. :)

rajtfoto_1.jpg

 

Vigyázz, kész, Ultrabalaton 2016

Május 28-án 10. alkalommal kerül megrendezésre az Ultrabalaton, melynek Csopaki szakaszát az ALL YOU CAN MOVE (AYCM) támogatja. A mezőny Balatonaligáról startol el, és a Balaton körbefutásával 220 km-es távot teljesít majd, megállás nélkül. A versenyen, az összetartás szellemében rengeteg vállalat csapatként képviselteti magát,  így az AYCM a rendezvény támogatása mellett idén is kötelességének érezte az indulást, hiszen a munkavállalók mozgásáért dolgozik idestova 17 éve. El is kezdtünk ráhangolódni erre az ultra nehéz, de annál élvezetesebb 24 órára. Elsőként Orbán Tamással, aki tavaly összesen 70 km-t futott.

img_3443.jpg

Orbán Tamás (középen)  / Marketing/ Ügyfélszolgálat

Egy szóval az Ultrabalaton?

Kihívás.

Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy idén újra indulunk? Őszintén! :)

Az én ötletem volt, hogy induljunk, így egész végig hittem benne és támogattam. Tavaly nagyon nagy távot vállaltam, idén egyelőre rövidebb távot teljesítek. Ez persze változhat még a helyszínen. Az igazi kihívást inkább a rendezvény levezénylése és a csapat koordinálása jelenti, így számomra már tavaly elindult az Ultrabalaton.

img_3379.jpg

Hogyan készülsz? Őszintén! :)

Többnyire heti 4-5 alkalommal edzem az év folyamán, így csak beépítettem ebbe 1 futó edzést. Az edzésben vannak hosszútávfutások, gyorsító edzések és hegyi futások. Szeretném a tavalyi teljesítményem felülmúlni… és persze az edzőtársam egy másik csapatnak a kapitánya (tavaly minket erősített), őt és őket szeretném még lenyomni. :)

A legjobb pillanat?

Tavaly nagyon sok jó pillanatom volt, többek között ezért is szerettem volna idén megint indulni. Nagyon jó érzés volt, hogy a táv legnagyobb részét vállaltam, jóval túlléptem így a saját határaimat is. A legjobb pillanataim a legnehezebbek is voltak egyben:

A legnehezebb hegyi szakaszt sikerült kiválasztanom, melyen sikerült a csapatátlagot is tartanom.

A reggeli első szakaszomat egy félálomban vergődés után sikerült a leggyorsabbra hoznom, amellyel a csapat sokat javított a helyezésén. Váltáskor még afelől is kétségeim voltak, hogy tudom-e egyáltalán hajlítani a lábaimat, nemhogy futni.

img_3426.jpg

És a legrosszabb?

Sajnos a Szigligeti szakasznál nagyon elfogytam erőben. Minden lépés fájt és horzsolásos sérüléseim is voltak már, elég kellemetlen helyeken. Emiatt kénytelen voltam a következő szakaszomnál segítséget kérni csapattól, ennek köszönhetően azonban sikerült normálisan frissítenem, ennem és egy keveset félálomban pihenni a furgonunk rakterében.

Motiváció?

Szeretném idén a tavalyi eredményemet és teljesítőképességemet felülmúlni, hogy 5 percen belüli km-ekkel teljesítsem a vállalt szakaszokat. Csapat szinten szeretném az edzőtársam csapatát lenyomni, akár utolérni őket. Ez utóbbi inkább álom, mint reális cél, ugyanis 1 órával előttünk startolnak. Persze az utolsó szakaszig hajtani fogom a csapatot.

img_3448.jpg

Vissza a jövőbe!

kicsi1.jpg

Egy napra sztárnak érezhettem magam! Ilyen lehet mikor a Vissza a jövőbe film életre kel. Forduló fejek, leeső állak, megannyi mosoly és arcra fagyott vigyor. Nem volt senki, akiből ne váltott volna ki valamilyen érzést a BMW i3.

A külső egyedi és vonzza a tekintetet. Bár sokat nem árul el magáról a megjelenése. A morcos arc csak sejteti, hogy egy szörnyeteg lapul benne. Ebben az esetben a csöndesen lapul az alattomos. Hihetetlen ereje van az elektromotornak, amelynek köszönhetően a gázpedálra lépve eszméletlen sprintbe kezd.

A belseje tágas és ergonomikusan kialakított. Számomra minden kézre esett. Amire csak szükség lehet, az megvan a BMW i3-ban.

kicsi4.jpg
Közlekedés kényelmes és rendkívül dinamikus a kocsival. Az elektromotor hatótávja meglepően nagy. Egy napon keresztül nyúztam a gépet a városban és egyszer kellett csak töltenem… és tegyük hozzá ingyenesen! A hétvégi közlekedésem költsége a kocsinak és az ingyenes töltésnek köszönhetően 0,- Ft volt. Sőt hamarosan számos engedményt kapnak azok, akik ilyen kocsival közlekednek (mint például buszsáv használata). Mi lehet ennél csábítóbb? A BMW i3-nál jobb városi autóval még nem találkoztam!

kicsi2.jpg

Köszönöm a SIXT-nek ezt a páratlan hétvégét!

U.i.: Piros lámpa. Mellém guruló hormontól túlhajtott kakas. Gúnyos vigyor az arcán. Én nyugodtan ülök a csendben. Ekkor a lámpa vált és rátaposunk a gázra. Az kakas arcára fagyott vigyort a visszapillantómban látom. Van erő a gépben és nem is kevés! Esküszöm csak 70-ig gyorsultam!

kicsi3.jpg

Crossfit Trafo II.

1425238_935477519825405_2408545077852790491_o.jpg

Teremlátogatásunk utolsó állomásához érkeztünk. 3 terem és 3 különböző edzés, különböző erősségek és jellegzetesség.

A Trafó ezek között hol foglal helyet és mit képvisel? A hely ahova legyél bárki, érkezz bárhonnan, rendelkezz bármilyen sport múlttal, itt megtalálod a helyed és csodát tesznek veled. Van egy célkitűzésed, itt megmutatják, hogyan szárnyald túl.

A terem egyetlen gyengesége a környék, gyorsan érkezz és távozz! Utóbbi edzés függvénye, ugyanis egy gyilkos WOD után lajhár reflexeivel fogsz rendelkezni. De ha kemény akarsz lenni, akkor kemény környéken is kell nevelkedni! Kocsival érkezők az őrzött telep udvarában tudják hagyni a verdát.

A terem nagyon tágas és jól szelőzik. Ami nem utolsó, ha nektek is annyi eszetek van, hogy a nyár legmelegebb hetén érkezzetek. Átmenetileg ti is felvehettek egy felsőt, de csak eláztatod… minek a mosnivalót bővíteni. A terem két részre van osztva: egy kisebb súlyemelő részre és egy nagyobb crossfit részre. Utóbbiban többen is kényelmesen elférnek anélkül, hogy zavarnák egymást. Érkezésünkkor is 2 óra ment egyszerre, plusz súlyemelők is gyakoroltak.

services.jpg

Az edzés egy összetett, minden ízületet átmozgató bemelegítéssel és mobilizációval indult. A másfél órás edzésből, minimum félórát szántak erre. Ezt követően indult a kiírt mozdulat lépésről-lépésre való felépítése. A gyakorlat minden részét rúddal, és egyre nagyobb súlyokkal begyakoroltuk. Csak az edző rábólintásával léphettél mindig egy szintet. Így mindenki az alapoktól addig juthatott, ameddig a koncentrációja, ereje és képességei engedték. Senki sem érezte, hogy visszatartják, hanem inkább mindenki együtt mozog a csoporttal, más-más szinten és súllyal.

A mozdulat tanulását követően megszokott módon egy WOD-dal zártuk az edzést:

7 min AMRAP (As Many Rounds As Possible) Wallball (9kg)

EMOM (Every Minuste on the Minute) 5 Deadlift (60/100kg)

A wallball megtévesztően könnyű volt az első körben. De miután már sokadik körben szólt az óra (percenként) és jött az 5 deadlift, annál nehezebben sikerült felvenni a földről a labdát. A kihívást követően remegő lábbal és olyan széles vállal mentem haza, hogy a kapun is oldalazva fértem ki. Az edzés nagyon jól felépített volt és mindenki megtalálta szintjének megfelelő kihívást.

A crossfit Trafónál tett látogatásunk méltó lezárása volt a crossfit körutunknak, a csúcson kell abbahagyni!

 

A cikk első részét itt olvashatjátok!

Crossfit Trafo I.

11242557_983281968378293_8992674393646253004_o.jpg

A Crossfit Trafo – mily meglepő módon – ugyancsak egy gyárépületben található a 8. kerületben, közvetlenül az Orczy park hatalmas zöld területének szomszédságában. Az első pozitív élmény, hogy a gyár udvarában ingyenes a parkolás, és egy fokkal talán megnyugtatóbb is a terem előtti zárt helyen parkolni, mint az utcán.

A másik pozitív felfedezés már az elején, hogy végre egy hely, ahol van recepció, de olyan igazi recepció (az előző két helyen ugyanis nem volt)! Nem tudom, ez miért olyan megnyugtató, de az. Talán egyfajta biztonságérzetet ad az utcáról beeső idegennek, hogy van egy biztos pont, egy bázis, amit rögtön becélozhat, és nem csak áll a bejáratnál tétlenül egy helyben, mint Katiban a gyerek. Ami ezen kívül rögtön szembetűnő volt, az a hatalmas belső tér nagyon igényes kialakítása. Természetesen itt is adott az indusztriál, underground hatás, és nem hiányoznak a valamirevaló crossfit termek elmaradhatatlan stílusjegyei sem, de ahogy említettem, mindezt azért egy nagyon igényesen kialakított belső térben hozták létre, láthatóan van munka benne. Eszközökben sincs hiány itt sem, súlyok, rudak, boxok, keretek, szóval minden, ami kell, és mindenből a „csakaprofi, csakalegjobb”.

Természetesen mivel először jártunk náluk, ezért nem csak mi mértük fel a terepet, hanem ők is felmértek minket, na meg a crossfithez fűződő előéletünket – vagy esetemben például annak hiányát -. :) Teljesen véletlenül egy olyan csapat verbuválódott össze az órára, ahol a többség szintén akkor járt a Trafóban először, úgyhogy bizonyos értelemben mindenki kezdőnek számított, bár szinte már természetes, hogy ezekben a termekben az edzők olyan felkészültek, hogy minden gond nélkül teljes értékű edzést tartanak párhuzamosan, a kezdőtől a versenyzőig egyszerre.

Számomra továbbra is szinte már lenyűgöző, hogy ezekben a termekben valóban mekkora hangsúlyt és odafigyelést fordítanak már a bemelegítésre is, a mobilizációra, arra, hogy alaposan felkészítsd a tested az előtte álló terhelésre. Mert a crossfit nem arról szól, hogy erődön és képességeiden felül teljesíts, és ész nélkül széthajtsd a tested, hanem arról, hogy minden nap jobb és jobb legyél önmagadnál, minden nap egy kicsivel kitold a komfortzónád határait, de mindezt sérülésmentesen, biztonságosan tedd. A bemelegítés ennek megfelelően tehát legalább 20 perc, ha nem több volt.

Ezt követően az óra két részből tevődött össze, egy technikai rész, és egy wod. A technikai részben a „mellre vételt”, azaz a „cleant” gyakoroltuk. Ha valaki nem tudná, ez egy, a súlyemelésnél használatos mozdulat, ami ránézésre olyan egyszerű, mint a faék, a valóságban azonban nekem például valószínűleg egy élet is kevés lenne, hogy olyan igazán szépen meg tudjam csinálni. Ennek megfelelően ezt a nagyjából 0,5 másodperces mozdulatot 40 percig gyakoroltuk, először nem is rúddal, hanem rúdnak álcázott pvc csővel, centiről centire vettük át a mozdulatsor minden részét. Az edzőnk természetesen mindenkit egyesével segített, javított, sőt, még a terem másik részében éppen edzést tartó másik edző is odajött, és kijavított, amikor kiszúrta, hogy valamit nagyon nem jól csinálok. (Érdekes, ő elnézést kért, hogy beleszól, én meg megköszöntem, hogy figyel és segít.)

maxresdefault_3.jpg

Miután ezt a clean dolgot illetően szerintem kihoztuk magunkból aznapra a maximumot, következett a wod. Megjegyzem, mindig is perverz dolognak tartottam az edzés legkeményebb részét akkorra tenni, amikor már totálisan lefárasztottad magad az előző egy órában, de hát ez ettől szép. Óra végére újjászületsz, minta főnix madár, és lazán teljesítesz kihívást. Crossfitt. :) Azért annyira nem kell sajnálni, ez alkalommal „csak” 7 perc volt a wod, de mostmár rájöttem, hogy wod-ok esetében a perceket kutyaévekben kell számolni, minimum egy 7-es szorzóval. Ők azt mondják csak 7 perc lesz, akkor értsd: mintha 49 percen keresztül haldokolnál. De hogy konkrétan mitől volt izgalmas ez a 7 perc:

1 perc wall ball, majd minden perc elején 5 deadlift, jóóó nagy súllyal.

Még egy dolog, amitől szerintem sunyik ezek a wod-ok! Mert leírva egyáltalán nem is tűnik se nehéznek, se soknak. Hát mi bajom lehet 7 perc alatt egy kis labdadobálástól, meg 1-2 súlyemelgetéstől, ugyan mi? Javasolnám mindenkinek, próbálja ki, aztán kommentben várjuk a véleményeket. :)

Szóval durva volt, de jó volt, sőt mi több, ez megint nagyon jó volt! Egy kis pszichés tuning a végére, hogy a teljesítményedet minden óra végén – ahogy a többi teremben is - dokumentálják a falitáblán, a gyakorlatsor mellé név szerint felkerül, hogy ki mennyi idő alatt, vagy mennyi ismétlésszámmal, vagy mekkora súllyal teljesítette a napi kihívást. Kvázi felkerülsz egy dicsőségfalra, ettől még inkább hősnek érzed magadnak. Az óra végén pedig természetesen az edzést lezáró pacsi, ami ezekben a termekben már szinte egyértelműbb és nélkülözhetetlenebb, mint maga a levezető nyújtás.

 

A cikk második részét itt olvashatjátok!

Crossfit Tesseract II.

11157435_484430251714757_1239307240355158415_o.jpg

Bár aranykorszakát élik a Marvel filmek, de jelen esetben semmi kötődés nincs a szuperhősökhöz, ám hétköznapi emberek számára mégis hihetetlen teljesítményekre lesz képes az, aki itt el kezd edzeni.
A terem a 13. kerületben a Reno udvarban található. Váci útnak köszönhetően autósan, tömegközlekedéssel pedig 3-as metróval könnyen megközelíthető. A környék a kerület gyorsan fejlődő részén helyezkedik el. Számos (AYCM partner) multi számára szinte egy karnyújtásra van a Tesseract. Ebédszünet WOD-ra fel! Belsős vicc, sorry!

Beléptünk és egy óriási raktárépület beláthatatlan nagy tere fogadott. Mint egy Tesco Extra, csak sportszerekkel a polcokon. Nem titok, hogy a legnagyobb (és a legtisztább) teremben járunk hölgyeim és uraim. Persze ennek megfelelően maximálisan mindennel fel van szerelve a legjobb eszközökkel: súlyok, keret, kettlebell, tatami, stb. Itt is igény szerint az udvar is felhasználható kinti edzésre vagy hosszabb futásra.

crossfit-workout-men.jpg
Hegylakókat megszégyenítő érzékkel szemelt ki minket a vezetőedző már belépéskor, hogy új arcok érkeztek. Széles őszinte mosoly, gyors helyzetfelmérés és eligazítás, majd elszabadult a pokol is! Eszméletlen összetett és teljes bemelegítéssel, nyújtással és mobilizációval kezdtünk. Már ezt megéreztem. A srácok tudják a dolgukat! De nem is csoda, itt a crossfit súlyemelő szakértelemmel és múlttal párosul. Azt a tudást kapod meg itt, ami nem csak párját ritkítja, de olyan alapokra helyez, amelynek következtében fokozatosan egy biztos (sérülésmentes) technikára és fejlődésre tehetsz szert. Ennek fényében bemelegítést követően (tudástól függetlenül) leválasztottak minket a csoporttól, és kiemelt figyelem mellett elkezdték az alapozást velünk.

Az edző igazi szuperhős lett a szemünkben. Ugyanis a nem kis csoport mellett, még mi is maximális figyelmet kaptunk, mint egy személyi edzés. Sokat tanultam, ahogy kis súly mellett javított folyamatosan a technikámon. Gyakorlást követően a csoporthoz ismételten csatlakozva egy közös WOD-dal zártuk az edzést. Emellett a rongyosra hallgatott Crossfit tracklist helyett végre valami más szólt… a végén már Britney Spears is: Hit me baby one more time!

Végig nagyon jó hangulat volt és éreztük az őszinte kiemelt figyelmet. Ezt mi sem támasztja alá, mint hogy felvettek minket a rendszerbe (a füzetbe) és bármikor is visszatérnénk ide edzeni, onnan folytathatjuk, ahol abbahagytuk az előző edzésen (még ha más edző is lesz). Apróság, de ezt az odafigyelést, nyomon követést máshol még nem kaptuk meg.

 

A cikk első részét itt olvashatjátok!

Crossfit Tesseract I.

maxresdefault_2.jpg

Nehéz helyzetben vagyok. Attól tartok az a vád ér, hogy fizetett PR cikkeket írunk azokról a crossfit termekről, amiket kipróbálunk, és ezért van az, hogy agyba-főbe dicsérjük őket, pedig erről szó sincs! Az igazság az, hogy a tesztkörutunk során egyik pozitív csalódás a másik után ér minket, engem. Megfordultam már egy-két sportlétesítményben rövidke életem során, de akkora odafigyelést, és szakmaiságot, mint az utóbbi 3 crossfit teremben, amiket most kipróbáltunk, nem nagyon tapasztaltam korábban! És tessék, most is, itt a Tesseract, ami megint ráhívott a többire is!

Egy szerdai, késő délutáni edzésre mentünk hozzájuk, kicsit nehezen találtunk oda, és a parkolással is szerencsétlenkedtünk egy sort, mert nem lehet közvetlen beállni a terem elé, de aztán csak beestünk, még éppen időben. A legelső gondolatom az volt, miután beléptünk, hogy ez is egy hodály. A második gondolatom, miután röpke pillantást vetettem a többiekre, hogy itt is mindenki titánból van. A harmadik pedig az, hogy mégis kifejezetten jó hangulata van a helynek, és szívesen látnak. Ismét egy hely tehát, ahol „outsider” létünkre meglepően kedvesen és segítőkészen fogadtak minket.

A terem szintén tökéletesen felszerelt, a legprofesszionálisabb márka mindenből, hatalmas tágas tér, tiszta, rendezett környezet.

Mint kiderült, haladó órára sikerült becsekkolnunk, pontosabban „sima” órára, amire a törzsvendégek járnak, vagyis akik (finoman szólva) láthatóan nem ma kezdték, de még csak nem is tegnap. Szerencsére az edző már az elején megnyugtatott minket, hogy ránk külön feladatok várnak, velünk az alapoktól fognak kezdeni mindent. Én meg ettől tényleg meg is nyugodtam, egészen kínos lett volna a szemmel láthatóan versenyző lányok mellett látványosan belehalni egy női fekvőtámaszba.

A közös bemelegítés során végig vettük az összes állatot. :) Volt tigris-, medve-, pók-, rákjárás, gorilla ugrás, az ált.sulis tesi órák hangulata lett rajtam úrrá. Aztán további mobilizációs gyakorlatok következtek, én igazából ezt a bemelegítést éreztem a legalaposabbnak és a leghatékonyabbnak eddig az összes közül. Természetesen (mert ez mostanra már szerencsére természetessé vált) már a bemelegítés során végig figyelték minden mozdulatunkat, és a legapróbb hiba esetén jöttek, javítottak, ha kellett. Érezhető, és megnyugtató volt az edző felkészültsége és profizmusa már a legelején.

Miután túl voltunk azon a bemelegítésen, ami szerintem sok helyen egy komplett laza átmozgató edzésnek is simán elment volna, és miután tökéletesen elfáradtunk, na utána kezdődött az óra. Összesen nagyjából 15-en lehettek az edzésen, plusz mi ketten Tomival. Egy edző volt, aki az egész csoportot végig tökéletes kontroll alatt tartotta. A többiek súllyal, rúddal kezdtek gyakorolni, az edző pedig, miután kiosztotta nekik a feladatot, velünk kezdett foglalkozni. Először kettlebell-el gyakoroltuk a legalapvetőbb mozdulatokat, amikre tulajdonképpen az egész mozgásforma épül, ami az egésznek az alapja. Nekem például nagyon tetszett, hogy ugyan megkérdezték az óra elején, van-e valamiféle crossfites sportmúltunk, de ha azt feleltük volna, hogy évek óta edzünk, és halál profik vagyunk, akkor is odaállítottak volna minket a kettlebellek mellé, hogy először átvegyük az alapokat, megnézzék a technikánkat, meg úgy összességében felmérjék az állapotunkat. Ez talán másnak nem tűnhet fontosnak, de nekem itt ez volt az a pont, ahol az összes crossfittel kapcsolatos sztereotípia a porba hullott. Ezt a sportágat tudniillik leggyakrabban a következő támadások érik:

  1. a crossfit egy összetett edzésforma, ami számtalan különböző mozgáskombinációt igényel, a gyakorlatok egész sorát tartalmazza, amit az esetek többségében csoportosan végeznek, így a gyakorlatok helyes kivitelezése feletti kontroll tökéletesen megszűnik, így a helyes testtartás garantáltan nem valósul meg;
  2. a crossfitterek zárt világban élnek;
  3. a crossfitterek azt hiszik, hogy ők minden sportág felett állnak, hogy ők különlegesek, hogy semelyik másik sportág nem képes még csak a közelébe sem menni annak a terhelésnek és teljesítménynek, mint amit ők végeznek, és ennek a feltevésüknek megfelelően méretezik az arcberendezésüket is.

Tulajdonképpen az egész terem tesztet azért kezdtük el, hogy kiderítsük, ez tényleg így van-e, és ez a harmadik terem, ami tökéletesen rácáfol ezekre a vádakra, mégpedig így:

  1. Igen, valóban rendkívül összetett edzésforma, rengeteg odafigyelést és gyakorlást igényel, DE ebben a teremben (is) rendelkezz bármilyen korábbi edzésmúlttal, egészen az alapoktól kezdik veled az edzést, minden mozdulatodat figyelik és javítják, majd nyomon kísérik és dokumentálják a fejlődésedet, az edzéseidet a korábbi edzéseken rögzített teljesítményedhez igazítják, így nem fogod olyan extrém terhelésnek kitenni a tested, amit előtte ne alapoztál volna meg, és így a minimálisra csökkented a sérülés lehetőségét is.
  2. Szerintem nem zárt világban élnek, hanem egy irigylésre méltó, szinte már baráti közösséget építenek ki, a közös küzdés, fejlődés, tanulás élménye igazi összetartozó csapattá kovácsolja őket, DE ebbe a csapatba szívesen látják, segítik és barátságosan fogadják az újonnan érkezőket.
  3. Nem gondolom, hogy minden sportág felett állnának, de azok alapján, amit eddig láttam az edzéseken, tény és való, hogy hihetetlen sportteljesítményre képesek, amire igazából méltán lehetnek büszkék is (a helyükben én is az lennék), DE ennek ellenére engem például sehol nem néztek le azért, mert nem voltam képes csak fele – vagy még annyi se – súllyal csinálni a gyakorlatot, mint ők, sehol nem éreztem magam kevesebbnek attól, hogy a feladatok többségének csak a könnyített verzióját csináltam.

rowing-c2-rower-at-progressive-fitness-crossfit-photo.jpg

De kanyarodjunk vissza az edzésre! Először tehát az alap mozdulatokat vettük át, majd bekapcsolódtunk a többiek feladatába. Amihez inkább erő kellett, mint technika, azt már én is csinálhattam, annyi finomítással, hogy nekem kevesebb volt az ismétlésszám. Ami technikásabb volt, azt én kiválthattam egy másik gyakorlattal. Ezeket a feladatokat követte az edzést lezáró wod, 9 perc alatt a következő:

15 guggolás

90 áthajtás ugrókötéllel (ha duplázol, akkor csak 30)

15 guggolásból fej fölé emelés tárcsával

mindezt 3x.

Nekünk itt annyi volt a könnyítés, hogy a guggolást nem rúddal, súllyal csináltuk, hanem ezt is szintén kettlebellel, de itt véget is ért a gyereknap. Természetesen hősiesen és becsületesen végig csináltuk, sőt szerintem egész jó idővel be is fejeztük. Ez a rész volt a kedvencem :)

Miután vége lett a 9 percnek, és mindenki összeszedte magát, mind az edző, mind a többiek odajöttek hozzánk pacsizni. Itt is. Szerintetek egy zárt, önmagukat valamiféle kiválasztottnak képzelő közösség tagjai ugyanígy viselkednének…? Csak úgy kérdem :) Mert szerintem nem. Hát erről is ennyit.

Ismét egy nagyon jó edzésen volt szerencsénk részt venni, köszönjük!

 

A cikk második részét itt olvashatjátok!

Crossfit B'Bros II.

11crossfit-890x594.jpg

Az év legmelegebb hetén (nem a Pride) sikerült idelátogatni. Edzés nélkül is patakokban folyt a víz rólunk. Persze vizet ennek megfelelően egy decit nem vittünk magunkkal… igazi profik vagyunk!

Az előző terem egy nagy űrt hagyott bennünk (pozitív értelemben), így nagyon vártuk az új lehetőséget. Vajon lesz valami, amiben mást tud nyújtani, mint az előző? Ebben az esetben is megelőzte a hírneve a termet.

A terem maga a Városliget mellett a Stefánia palota mögött helyezkedik el. Eldugott, nyugalmas zöldkörnyezet. Nagyon könnyen megközelíthető autósan és tömegközlekedéssel is. Aki kocsival érkezik, azoknak egy nagyobb parkoló áll rendelkezésre és további lehetőségek vannak még az utcán. Még futás szempontjából a Liget, addig egyéb gyakorlatok miatt a parkoló is maximálisan kihasználható. Crossosok jól tudnak helyszínt választani!

Az épület szoci, de kívül újrafestve, belül pedig átalakítva van. Belső rész nagyon tágas minden tekintetből. Az öltözők hatalmasak és egyedien, igényesen kialakítottak (ennél jobb biztos sehol nem lesz!). Még mondjuk az edzőterem maga egy nagyobb tornateremnek felel meg (mert az is valójában). Így már most mondhatjuk, hogy itt télen-nyáron minden gyakorlat elvégezhető kül- és beltéren – persze csakis, ha az edzőbá aszongya. Az eszközökből itt is minden és a legjobb minőségben megtalálható. Egy igazi játszótér, ahova „vadulni” érkeznek a nagygyerekek.

Mindig meglep engem, mikor újként érkezem egy ilyen crossfit terembe, hogy rögtön jön valaki mosolyogva bemutatkozni. Tárt karokkal várnak a közösségbe, a nagyképűségnek és a megjátszásnak semmi jele. Reggel a nap elején vagy - mint mi is - egy fárasztó hosszú nap után élmény az ilyen helyre lejönni. Az ember ilyenkor nemcsak edzeni érkezik, hanem társasági életet is él. Annak ellenére, hogy egyedül mész végig az órákon, mégis egy csapat, egy közösség részese vagy.

Még az előző edzés végén jártunk, de már kaptuk az instrukciót, hogy ha már itt vagyunk, akkor használjuk ki hasznosan ezt a kis plusz időt. Muszáj itt megjegyeznem, hogy a feladatok kivitelezésének gyakorlása és a kihívások folyamán is mindenkire külön figyelmet fordítottak. Természetesen javították a kivitelezést, ha rosszul csináltad vagy segítettek tökéletesíteni a mozdulatot, de ezen felül folyamatos volt a kommunikáció is, hogy te, mint „szenvedőalany” mit érzel? Ezek és még sok egyéb kis plusz, ami bennem mély nyomott hagyott a Crossfit BBros esetén.

1bapod-wallpaper-goalsachievement-1024x681-1_1.jpg

Az edzés egy gyors közös bemelegítéssel indult. Ezt követően kezdőkre és haladókra osztottak minket. Magabiztosan választottam a haladó csoportot... végül kiderült, hogy minden súlyból zónaadagot kaptam. Például fej fölött guggolást a férfiaknak 60 kg-mal kellene… na ez majdnem az én testtömegem. Mellettem lévő hihetetlenül csinos hölgynek még egy csábító mosolyt sem dobtam miután ugyanazzal a súllyal csinált mindent, mint én. Gyerekkorom kedvenc játéka ugrott be, a Mortal Kombat: „Finish Him!”.

Visszakanyarodva az órára, jól összetett volt. Egy gyakorlat kivitelezésének gyakorlásával indítottunk (amit persze a későbbiekben alkalmazni is sikerült). Így még frissen tudtam a koordinációra ügyelni. Ezt követően két kihívást kellett teljesíteni:

  1. 4 kör

8 overhead squat (fej fölött guggolás)

10 burpee over bar (négyütemű a rúd fölött átugrással)

  1. 4 kör

8 thruster (guggolásból vállból nyomás)

10 burpee over bar

Az első kihívás teljesítését követően 3 perc pihenő volt.

Egész jól ment az elején, de emlékeztettem magam, hogy épp gyerek súlyokkal játszom. Itt megjegyezném, amit Klaus (Reebok Crossfit Duna) mondott nekünk: „Nem a másikat kell legyőznöd, hanem önmagad! Ugyanis magadhoz képest kell fejlődnöd, nem a másik viszonylatában.” Első kihívást követően szökőkútként izzadtam már. A magnézium a kezemen max másodpercekig maradt, mert lemosta az izzadtságom. A második kihívás folyamán már a hátsómon át vettem a levegőt. Azon gondolkodtam, hogy záróizmaimon át kürtölve adok lendületet, hogy guggolásból kinyomjam a súlyt. Végül persze speciális képességem nélkül is sikerült abszolválni a kihívást. Az edzés végén még lenyújtottunk… bár ez a rész már nem teljesen tiszta számomra, némileg kiesik.

Nagyon jól éreztük magunkat a Crossfit BBros-ban is! Ezt a termet is ajánlani tudjuk mindenkinek!

 

A cikk első részét itt olvashatjátok!

Crossfit B'Bros I.

714_1.jpg

A 14. kerület csendes, nyugis részén található Crossfit B’Bros terem volt a második állomásunk.  Első pozitív tapasztalatunk az edzőteremmel kapcsolatban a hatalmas és tágas parkoló, manapság ezt már nagyon kell értékelni. Az épület kívülről bennem személy szerint olyan érzést keltett, mint egy régi művház, de borzasztóan kreatív külsőt varázsoltak neki, így már első látásra volt egy  kellemes aurája. Ezt már csak fokozta a belső tér kialakítása, egy nagy előtéren – szintén művház feeling –, majd farostlemezekkel borított folyosón sétáltunk keresztül, mire eljutottunk magához a giganagy terem ajtajához. Ott szinte egy másik világ tárult elénk. Maga a „küzdőtér” egyetlen hatalmas légtér, tele a legprofibb eszközökkel. Mivel borzasztóan nagy a terem, ezért elvész benne a sok eszköz, de ha jobban körbe nézel, realizálódik benned, hogy itt azért minden van, aminek csak lennie kell.
Ámde még mielőtt bevettük volna magunkat a terembe, gyorsan elszaladtunk átöltözni, és hát az öltözőben ért a második sokk (az első akkor, amikor megláttam milyen hatalmas a terem), mivel crossteremhez képest szürreálisan igényes és „dizájnos” öltöző fogadott. (Én például teljesen beleszerettem a bádog mosdókagylóba :))

A teremben este 7-re kb 100 fok volt (ami nem meglepő, ha kint már napok óta 200 fok van), de ez azért adott egy kezdő hangulatot, attól mindenesetre nem nagyon kellett tartani, hogy nem melegszünk be rendesen. Egy gyors közös bemelegítés után az elszánt egybegyűltek két csoportra váltak, egy kezdő, és egy haladó csoportra. Tomi ment persze a haladókhoz, nem is bántam, legalább kigyilkolja magát rendesen, én meg nem érzem olyan végtelenül fogyatékosnak magam mellette. :)
A mi kis kezdő csoportunkban 6-an voltunk, és természetesen egészen biztos vagyok benne, hogy a mi kaptuk a jobb edzőt. :) No de komolyra fordítva a szót, kezdő csoport ide vagy oda, egyáltalán nem voltunk kímélve szerintem, annyi volt az alapvető különbség, hogy nekünk inkább állóképesség gyilkos feladataink voltak, és mi nem dobáltuk ész nélkül a fejünk fölé a súlyemelő rudat. Még jó. Az edző szuper figyelmes és segítőkész volt, a gyakorlatokat mindig részletesen elmutogatta, és állandóan javított mindenkit, aki nem szabályosan csinált valamit.

8bf0f96dbbc38b1cb3cd815de7b6902c.jpg
Használtunk kettlebellt vállról nyomáshoz, kitörésekhez, aztán volt időre teljesítős „kihívásunk” négyütemű fekvő+húzódzkodás kombóval, aztán a végén fiú és lány csapatba verődve volt szántolás súly nélkül, aztán súllyal (a személyes kedvencem :)). Természetesen a végére patakokban szakadt, ömlött rólam a víz, de mint említettem, kvázi szaunában edzettünk (mondjuk ez engem személy szerint kicsit sem zavart, sőt, lány lévén kifejezetten örültem az izzadás áldásos méregtelenítő és egyéb kedvező hatásainak). Az edzés végén természetesen itt is jó alaposan lenyújtottunk, ezt itt sem veszik félvállról, majd zárásképpen az elmaradhatatlan össznépi pacsi.


Az edzés ideje alatt egyébként nagyon sokan voltunk a teremben (vagy nevezzük inkább hangárnak, vagy csarnoknak), volt ugyebár a kezdő és a haladó csoport, de voltak, akik még az előző óráról ragadtak benne egy kihívásban, ám egyáltalán nem volt zavaró a „tömeg”, hiszen volt hely bőven mindenkinek, senki nem zavart senkit! Sőt, mint a kezdő csoportban „szerencsétlenkedő”, semmivel nem éreztem magam kevesebbnek azoktól, akik szemlátomást nem tegnap óta űzik ezt  sportot. Ez azért nagyon fontos, mert ez már a második olyan crossfit terem, ahol rácáfolnak arra a sztereotípiára, miszerint a crossfittesek valamiféle magasabb rendű, kiválasztottakból álló szektának hiszik magukat, és lenézik azokat, akik nem képesek hasonló emberfeletti sportteljesítmény produkálására, mint ők. A francokat! Itt aztán senki nem néz ki senkit, sőt, szerintem kifejezetten elismerően és bátorítóan állnak azokhoz a „kezdőkhöz”, akik belevágnak ebbe a kicsit sem könnyű, de annál szebb sportba, és lemennek közéjük edzeni.

Nagyon jó edzés volt, jó edzőkkel, jó csapattal, köszönjük B'Bros!

 

A cikk folytatását itt olvashatjátok!