A Crossfit Trafo – mily meglepő módon – ugyancsak egy gyárépületben található a 8. kerületben, közvetlenül az Orczy park hatalmas zöld területének szomszédságában. Az első pozitív élmény, hogy a gyár udvarában ingyenes a parkolás, és egy fokkal talán megnyugtatóbb is a terem előtti zárt helyen parkolni, mint az utcán.

A másik pozitív felfedezés már az elején, hogy végre egy hely, ahol van recepció, de olyan igazi recepció (az előző két helyen ugyanis nem volt)! Nem tudom, ez miért olyan megnyugtató, de az. Talán egyfajta biztonságérzetet ad az utcáról beeső idegennek, hogy van egy biztos pont, egy bázis, amit rögtön becélozhat, és nem csak áll a bejáratnál tétlenül egy helyben, mint Katiban a gyerek. Ami ezen kívül rögtön szembetűnő volt, az a hatalmas belső tér nagyon igényes kialakítása. Természetesen itt is adott az indusztriál, underground hatás, és nem hiányoznak a valamirevaló crossfit termek elmaradhatatlan stílusjegyei sem, de ahogy említettem, mindezt azért egy nagyon igényesen kialakított belső térben hozták létre, láthatóan van munka benne. Eszközökben sincs hiány itt sem, súlyok, rudak, boxok, keretek, szóval minden, ami kell, és mindenből a „csakaprofi, csakalegjobb”.

Természetesen mivel először jártunk náluk, ezért nem csak mi mértük fel a terepet, hanem ők is felmértek minket, na meg a crossfithez fűződő előéletünket – vagy esetemben például annak hiányát -. :) Teljesen véletlenül egy olyan csapat verbuválódott össze az órára, ahol a többség szintén akkor járt a Trafóban először, úgyhogy bizonyos értelemben mindenki kezdőnek számított, bár szinte már természetes, hogy ezekben a termekben az edzők olyan felkészültek, hogy minden gond nélkül teljes értékű edzést tartanak párhuzamosan, a kezdőtől a versenyzőig egyszerre.

Számomra továbbra is szinte már lenyűgöző, hogy ezekben a termekben valóban mekkora hangsúlyt és odafigyelést fordítanak már a bemelegítésre is, a mobilizációra, arra, hogy alaposan felkészítsd a tested az előtte álló terhelésre. Mert a crossfit nem arról szól, hogy erődön és képességeiden felül teljesíts, és ész nélkül széthajtsd a tested, hanem arról, hogy minden nap jobb és jobb legyél önmagadnál, minden nap egy kicsivel kitold a komfortzónád határait, de mindezt sérülésmentesen, biztonságosan tedd. A bemelegítés ennek megfelelően tehát legalább 20 perc, ha nem több volt.

Ezt követően az óra két részből tevődött össze, egy technikai rész, és egy wod. A technikai részben a „mellre vételt”, azaz a „cleant” gyakoroltuk. Ha valaki nem tudná, ez egy, a súlyemelésnél használatos mozdulat, ami ránézésre olyan egyszerű, mint a faék, a valóságban azonban nekem például valószínűleg egy élet is kevés lenne, hogy olyan igazán szépen meg tudjam csinálni. Ennek megfelelően ezt a nagyjából 0,5 másodperces mozdulatot 40 percig gyakoroltuk, először nem is rúddal, hanem rúdnak álcázott pvc csővel, centiről centire vettük át a mozdulatsor minden részét. Az edzőnk természetesen mindenkit egyesével segített, javított, sőt, még a terem másik részében éppen edzést tartó másik edző is odajött, és kijavított, amikor kiszúrta, hogy valamit nagyon nem jól csinálok. (Érdekes, ő elnézést kért, hogy beleszól, én meg megköszöntem, hogy figyel és segít.)

Miután ezt a clean dolgot illetően szerintem kihoztuk magunkból aznapra a maximumot, következett a wod. Megjegyzem, mindig is perverz dolognak tartottam az edzés legkeményebb részét akkorra tenni, amikor már totálisan lefárasztottad magad az előző egy órában, de hát ez ettől szép. Óra végére újjászületsz, minta főnix madár, és lazán teljesítesz kihívást. Crossfitt. :) Azért annyira nem kell sajnálni, ez alkalommal „csak” 7 perc volt a wod, de mostmár rájöttem, hogy wod-ok esetében a perceket kutyaévekben kell számolni, minimum egy 7-es szorzóval. Ők azt mondják csak 7 perc lesz, akkor értsd: mintha 49 percen keresztül haldokolnál. De hogy konkrétan mitől volt izgalmas ez a 7 perc:

1 perc wall ball, majd minden perc elején 5 deadlift, jóóó nagy súllyal.

Még egy dolog, amitől szerintem sunyik ezek a wod-ok! Mert leírva egyáltalán nem is tűnik se nehéznek, se soknak. Hát mi bajom lehet 7 perc alatt egy kis labdadobálástól, meg 1-2 súlyemelgetéstől, ugyan mi? Javasolnám mindenkinek, próbálja ki, aztán kommentben várjuk a véleményeket. :)

Szóval durva volt, de jó volt, sőt mi több, ez megint nagyon jó volt! Egy kis pszichés tuning a végére, hogy a teljesítményedet minden óra végén – ahogy a többi teremben is - dokumentálják a falitáblán, a gyakorlatsor mellé név szerint felkerül, hogy ki mennyi idő alatt, vagy mennyi ismétlésszámmal, vagy mekkora súllyal teljesítette a napi kihívást. Kvázi felkerülsz egy dicsőségfalra, ettől még inkább hősnek érzed magadnak. Az óra végén pedig természetesen az edzést lezáró pacsi, ami ezekben a termekben már szinte egyértelműbb és nélkülözhetetlenebb, mint maga a levezető nyújtás.

A cikk második részét itt olvashatjátok!