Május 28-án 10. alkalommal kerül megrendezésre az Ultrabalaton, melynek Csopaki szakaszát az ALL YOU CAN MOVE (AYCM) támogatja. A mezőny Balatonaligáról startol el, és a Balaton körbefutásával 220 km-es távot teljesít majd, megállás nélkül. A versenyen, az összetartás szellemében rengeteg vállalat csapatként képviselteti magát, így az AYCM a rendezvény támogatása mellett idén is kötelességének érezte az indulást, hiszen a munkavállalók mozgásáért dolgozik idestova 17 éve. El is kezdtünk ráhangolódni erre az ultra nehéz, de annál élvezetesebb 24 órára. Elsőként Orbán Tamással, aki tavaly összesen 70 km-t futott.
Orbán Tamás (középen) / Marketing/ Ügyfélszolgálat
Egy szóval az Ultrabalaton?
Kihívás.
Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy idén újra indulunk? Őszintén! :)
Az én ötletem volt, hogy induljunk, így egész végig hittem benne és támogattam. Tavaly nagyon nagy távot vállaltam, idén egyelőre rövidebb távot teljesítek. Ez persze változhat még a helyszínen. Az igazi kihívást inkább a rendezvény levezénylése és a csapat koordinálása jelenti, így számomra már tavaly elindult az Ultrabalaton.
Hogyan készülsz? Őszintén! :)
Többnyire heti 4-5 alkalommal edzem az év folyamán, így csak beépítettem ebbe 1 futó edzést. Az edzésben vannak hosszútávfutások, gyorsító edzések és hegyi futások. Szeretném a tavalyi teljesítményem felülmúlni… és persze az edzőtársam egy másik csapatnak a kapitánya (tavaly minket erősített), őt és őket szeretném még lenyomni. :)
A legjobb pillanat?
Tavaly nagyon sok jó pillanatom volt, többek között ezért is szerettem volna idén megint indulni. Nagyon jó érzés volt, hogy a táv legnagyobb részét vállaltam, jóval túlléptem így a saját határaimat is. A legjobb pillanataim a legnehezebbek is voltak egyben:
A legnehezebb hegyi szakaszt sikerült kiválasztanom, melyen sikerült a csapatátlagot is tartanom.
A reggeli első szakaszomat egy félálomban vergődés után sikerült a leggyorsabbra hoznom, amellyel a csapat sokat javított a helyezésén. Váltáskor még afelől is kétségeim voltak, hogy tudom-e egyáltalán hajlítani a lábaimat, nemhogy futni.
És a legrosszabb?
Sajnos a Szigligeti szakasznál nagyon elfogytam erőben. Minden lépés fájt és horzsolásos sérüléseim is voltak már, elég kellemetlen helyeken. Emiatt kénytelen voltam a következő szakaszomnál segítséget kérni csapattól, ennek köszönhetően azonban sikerült normálisan frissítenem, ennem és egy keveset félálomban pihenni a furgonunk rakterében.
Motiváció?
Szeretném idén a tavalyi eredményemet és teljesítőképességemet felülmúlni, hogy 5 percen belüli km-ekkel teljesítsem a vállalt szakaszokat. Csapat szinten szeretném az edzőtársam csapatát lenyomni, akár utolérni őket. Ez utóbbi inkább álom, mint reális cél, ugyanis 1 órával előttünk startolnak. Persze az utolsó szakaszig hajtani fogom a csapatot.
