Dobrosi Eszter, az AYCM key account managere a Gellért-hegyen készül az idei Ultrabalaton badacsonyi szakaszaira. A 220 km-es futóverseny Csopaki szakaszát az ALL YOU CAN MOVE (AYCM) támogatja, és mivel a versenyen, az összetartás szellemében rengeteg vállalat csapatként képviselteti magát, az AYCM idén is kötelességének érezte az indulást, hiszen a munkavállalók mozgásáért dolgozik idestova 17 éve. Esztinek tavaly jutott hideg, meleg, eső, ezért az M1 időjósaihoz fordult protekcióért, hátha.

Dobrosi Eszter / key account manager

Egy szóval az Ultrabalaton?

Ha azt mondom, hogy egyfajta „kolléga teszt”? :)

Végül is, amikor nem futsz,  gyakorlatilag több mint 24 órát töltesz egy autóban a kollégáiddal.
Feszített tempóban haladunk váltópontról váltópontra, mindenki izgul egy kicsit, aludni nem sokat tudsz. Én tavaly összesen nem aludtam fél órát.
Nappal megsültünk a melegben, éjjel pedig baromi hideg volt. Ilyen körülmények között mindenki kikerül a komfortzónájából és nem a megszokott púderillatú kolléga néz vissza a kocsi másik sarkából.
De pont ettől izgalmas az egész. A közös cél érdekében mindenki koncentrál, és ez nagyon összehozza a csapatot, a nehézségek ellenére is.

Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy idén újra indulunk? Őszintén! :)

Idén már nem ijedtem meg, mert tavaly alkalmam nyílt megtapasztalni az Ultrabalaton ízét. Természetes volt, hogy megyünk és az is, hogy indulok. Sőt, többet is vállaltam, mint az előző évben.
De persze nem hagyom itthon a biciklimet sem, mert amikor nem futok, tekerni a legjobb buli. Mivel nem először megyünk, már sokkal pozitívabb élményként gondolok rá, nincs az a görcsös félelem,
mint egy éve, hogy teljesíteni kell. Tudom, hogy ott leszünk, együtt megcsináljuk és nagyon jó lesz!

Hogyan készülsz? Őszintén! :)

Hangulatfüggő, hogy reggel vagy este, de általában a Gellért-hegynek veszem az irányt. Felfutok a Szabadság-szoborhoz, (köszönök a mókusoknak a parkban) és a kis utcákon hazaszaladok.
Néha olyan is előfordul, hogy amikor leérek a hegyről, még kedvem támad egy kis ráadásra.   Amellett, hogy a Gellért-hegy közel van,
alkalmas a szintkülönbségekre való felkészülésben és persze a panoráma látványa nagyon feltölt. Ez a legjobb napindítás vagy végszó.

A legjobb pillanat?

Nehéz kiemelni „A” legjobb pillanatot, mert az egész program egy adrenalin bomba, de talán a közös befutást említeném. A tavalyi Ultrabalaton előtt nem sokkal kerültem be az AYCM csapatába és azt hiszem, ez volt az első közös teljesítményünk, amit a célba érés koronázott meg.

A futáson kívül egyébként biztos, hogy az üresjáratokban idén is sokat fogok kísérni. Tavaly Badacsony környékén gyönyörű látvány fogadott miközben legurultam a hegyről, majd később, amikor ránk esteledett, kimondottan hasznosnak éreztem magam,
mert úgymond kivilágíthattam az éppen futó csapattársakat. Tavaly az éjszakai futásom előtt 5 perccel felébredni nagyon rossz volt, úgyhogy idén inkább bemelegítek egy jó kis tekeréssel.

És a legrosszabb? 

Visszagondolva a legrosszabb is megszépült, de a legkellemetlenebb az volt, hogy éjszaka és hajnalban is esett az eső, amikor futottam. Ráadásul a nappali perzselő napsütéshez képest éjjel kimondottan hideg volt.
Én meg nem arról vagyok híres, hogy ezt szeretném…

Ha már támogatjuk az időjárás jelentést az M1-en, valaki elintézhetné, hogy idén jó idő legyen. :)

Motiváció?

Jön a strandszezon… Igen, azt hiszem, ez elég erősen motivál. :)
De persze szeretnék jobb lenni a tavalyi önmagamnál, és ha már említést tesztek rólam, akkor szeretném kiemelni, hogy világbéke (!), és az Ultrabalatonos póló is nagyon tetszik. :)